„Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.” Jn 19,26-27.
A keresztyénség központi üzenete Jézus értünk hozott helyettes áldozata a kereszten. A keresztrefeszítés és Jézus halálának körülményei önmagukban is rengeteg üzenetet hordoznak, amelyek közül most egyre fókuszálunk.
Az ige a kereszt alá hív bennünket, de mindjárt arra is kényszerít, hogy nézőpontot váltsunk: mintha Jézus helyében lennénk a kereszten.
Jézus a kereszten függve észreveszi anyját és a szeretett tanítványt. A kimondhatatlan szenvedései közepette sem válik önzővé. Pedig mi, amikor rosszul megy a sorunk vagy betegek vagyunk kevésbé tudunk adni, és inkább befelé fordulunk. Jól esne egy kis bíztatás vagy egy ölelés, és nehéz magunkon erőt venni, hogy ne mi legyünk a középpontban. Jézus még a legfontosabb küldetése teljesítése közben is törődik azokkal, akik közeli viszonyban vannak vele, akiknek hiányozni fog.
Láttam már néhányszor a gyásszal küzdők arcán a csalódást vagy értetlenséget, amikor egy-egy beszélgetés során szó került a feltámadásról. Néha ki is mondták a szavakat: “Tudom, hogy van feltámadás! Hiszek is benne, de ettől még hiányzik az, akit elvesztettem!”
Jézusnak a kereszten az édesanyjához intézett szavai azok, amelyek mutatják, hogy a Mester nagyon is tisztában van ezzel a hiánnyal. Tudja, hogy ott a kereszt alatt nemcsak az Istennek engedelmes szolgálólány, de a megtört szívű édesanya is jelen van, akinek, még Isten Fiaként is hiányozni fog. Ezért mutat valakit az assszonynak, akiről gondoskodhat, és aki törődni fog vele: Jánost, a szeretett tanítványt. Jézus úgy igyekszik betölteni a hiányt, hogy egymásra bízza őket, és feladatot ad nekik.
Aki a kereszten függő Jézussal találkozik, annak az élete nem ugyanúgy megy tovább, ahogyan odaérkezett, mert ez a helyzet rákényszeríti, hogy válasszon: hogyan viszonyul hozzá? Látja, elhiszi és elfogadja Jézus áldozatát, és tanítvánnyá lesz. Ahogyan a szeretett tanítvány, úgy Jézusnak minden mai tanítványa is feladatot kap a Mestertől a kereszt alatt. Többé nem is tudja megtenni, hogy ne beszéljen erről az új viszonyulásról, a hitéről, és valamilyen formában rábíz valakit. Ez a küldetés állhat tényleges segítségnyújtásból vagy csak beszélgetésből, de a lényege mindig a hármas kapcsolódás. Kapcsolódás Jézushoz és rajta keresztül, az ő szemszögéből a másik emberhez. Ez a szemszög, ez a nézőpont a kereszt nézőpontja.
Ezen a vasárnapon gondolkodjunk el azon, hogy kik azok a személyek, akiket személyesen ránk bízott Isten, és imádságban vigyük ezt szolgálatot az Úr elé. Ámen.
Fohász: Uram, tégy engem alkalmassá a te szolgálatodra! Ámen!
Tégy engem békeköveteddé, / Hogy hinthessem az igemagvakat. / Ó, Szentlelked hadd uralkodjék bennem, / És az ajkamra adj tiszta szavakat.
Refr.: Ó, add Uram, hogy soha ne feledjem, / Hogy mi voltam, hogy mivé lettem én, Egész életemmel, lényemmel hirdessem: / Jézus él, benne mindig van remény!