„Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.“ (Ézsaiás 59,1.2)
Napjainkban sokat panaszkodunk amiatt, hogy mennyire megváltozott világunk, és bizony nem előnyére. Feloldódtak az erkölcsi korlátok, és ami a múltban egyértelműen bűn volt, az mára elfogadottá lett. Közben pedig amiatt is panaszkodunk, hogy mintha nem tapasztalnánk eléggé az Úr áldását, és emiatt is sokszor legyintve mondjuk: régen minden másképp volt.
Ez az Ige rámutat a mai ember problémájára, korunk emberének buktatójára. „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson“. S rámutatva a bajok gyökerére folytatja: „a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, és vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.“ Vagyis hiába panaszkodunk korunk erkölcsi és hitbeli moráljának feloldódása miatt, mindannyiunknak része van benne, mert mindnyájan vétkeztünk.
Ászáf, a zsoltáros is így panaszkodik a 77. zsoltárban: „Az az én bajom - gondoltam - hogy megváltozott a Felséges jóindulata.“ Micsoda felelet minderre a mai Ige: „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson“. Bizony mindannyiunknak lelki próbát kell tartanunk, s kérnünk Isten Lelkének világosságát, hogy meglássuk, melyek azok a bűnök, amelyek falként állnak Isten és közénk és ami miatt sokszor úgy érezzük, hogy nem hallgat meg minket Istenünk.
E fejezet végső verseiben pedig azt az ígéretet fogalmazza meg az Úr bűnbánó gyermekei felé, akik megtérnek rossz útjaikról, belátják, nem Isten a hibás, hanem én, hisz az én bűneim választanak el tőle, s nem az Ő jóindulata változott meg: „De eljön Sionhoz a megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez - így szól az Úr." Majd ígéri, hogy az igék nem fogynak ki az ilyen ember szájából, sem annak utódai szájból.
Az Úr jóindulata, amelyből elküldte a Fiút, hogy éljünk általa, ma is ugyanolyan, mint egykor volt. Benne nincs változás, sem változásnak árnyéka, s ma is elküldi Fiát, hogy szabadítson, üdvözítsen, hogy életünk legyen és bőségben éljünk. Csak szakítsunk rossz utainkkal az Ő lelkének segítségével, immár ne építsük a köztünk lévő falat, de romboljuk le azt.
Fohász: Köszönjük Urunk, hogy Te nem változol. Bocsásd meg, hogy mi sem, és bár sokszor beszélünk ennek szükségességéről, végül minden marad változatlanul. Könyörülj, hogy ne építsük, de romboljuk a köztünk és közted levő falat. Krisztusért, ámen!
Az Egyháznak a Jézus a Fundamentuma, / A szent Igére épült fel lelki temploma, / Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni Őt, / Megváltva drága vérén a váltságban hívőt. (RÉ21 590,1)