„Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király. Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.” (Zsoltárok 29,10-11)
Napok óta a Duna alacsony vízállásáról szólnak a hírek. Ha az ember - ahogy én is - naponta arra jár, akkor azt is láthatja, hogy ezek a hírek most nem túlzóak. Emlékszem, iskolás koromban azt tanultuk, hogy a Kárpát-medencében van az egyik legnagyobb természetes vízkészlet. Ez adott egy olyanfajta biztonságérzetet és megkönnyebbülést, hogy ezzel legalább nem lehet baj, Csak néhány év telt el, és mindez meginogni látszik. Más időkben pedig az árvíz okozott hatalmas kihívásokat.
A vizek zúgása és áradása a Szentírásban a káosz megtestesítője. Az Isten jelenléte éppen abban mutatkozik meg, hogy a káoszból rendet teremt. Ez a káosz ugyanis életellenes, a ember számára élhetetlen. A vizek irányítása a gondviselés első jele, ami motívumként megjelenik a keresztyénségen kívül más vallásokban is. De nem is az Ószövetségben találkozunk vele utoljára.
Jézus is úgy bizonyítja a tanítványainak az ő istenfiúságát, hogy megmutatja hatalmát a vizek fölött, amikor a vizen jár vagy amikor azzal bíztatja a csónakban hánykolódva rettegő halászokat: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
A zsoltárvers megengedi, hogy a háborgást és a féktelen áradást ne csak a fizikai vizekre, de belső világunkra is értsük: háborgó érzelmeinkre, félelmünkre, haragunkra vagy indulatunkra. A gondviselés ezen tapasztalata szintén megmutatja, hogy egyedül Isten képes gátat szabni ezeknek az indulatoknak, és a figyelmünket Jézus szelídségére és céltudatosságára - amely nála egyet jelent a küldetéstudattal - irányítsa. Amikor úgy érezzük nem irányítunk és eszköztelenek vagyunk, akkor gondoljunk arra, hogy a belső káoszunk nem lehet nagyobb az őskáosznál, márpedig Jézus azt is látta, és Úrrá lett felette. Kérjük tehát Őt, hogy az Ő indulata legyen bennünk, amely nem tekinti zsákmánynak a hatalmat, és amely meg tud bocsájtani még a katonáknak is, akik keresztre feszítették. Aki a feltámadt Urat hirdeti, annak szavai „élő víznek folyamai.” Ámen.
Fohász: Kérünk, Jézus, legyél úrrá az indulataink felett. Ámen!
Az Úr bír ez egész földdel, / És minden benne élőkkel; / Övé a földnek kereksége, / Mit a tengeren épített, / Folyóvizekkel körülvett, / Melyben meglátszik bölcsesége. (RÉ21 24,1)