"Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold." (Zsolt 121,6)
Milyen érdekes, hogy amikor a nyár, és talán a feljegyzett időjárás valaha mért legmelegebb napjait éljük, halljuk a médiából a forróság veszélyeit és a védekezés lehetőségeit, az Isten Igéje mindezzel együtt azt üzeni számunkra, hogy Isten az, aki megtart minket. Hiszen, ha valaki sejti, milyen lehet a mostani extrém forró időjárás, az éppen az a zarándok, akinek ez a zsoltár szól. Hiszen a törvény szerint minden zsidó embernek évenként háromszor kellett elzarándokolnia Jeruzsálembe, amíg a Templom állt.
A 121. zsoltár nemcsak megóvásról és gondviselésről beszél az út során, hogy az Úr, mint Teremtő óvja teremtményét. Vigyáz rá, bármerre is jár. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy az ember visszaélhet az irgalmas odafigyeléssel, hanem éppen ellenkezőleg, emlékeznie kell, hogy testét és lelkét úgy gondozza, hogy alkalmas maradjon az Úr szolgálatára és dicsőítésére. Ebbe nyilván beletartozik az egészség megőrzése, de ugyanakkor ez a hozzáállás óv a másik végletről is, hogy testünket bálványként gondozzuk. Sőt, manapság már a lélek gondozása is egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, hiszen szinte napról-napra szaporodnak az önsegítő könyvek. Annyira népszerű manapság ez a műfaj, hogy már elérte a tömegtermelés szintjét, és ennek következményeképpen egyre inkább nélkülözik a tudományosan alátámasztott megállapításokat. Ehhez képest mindig elszomorít, amikor valaki egy látszólagos ellentmondás miatt kérdőjelezi meg a történelem egyik leghűségesebben megőrzött, és különböző tudósok által legtöbbet kutatott szövegét, a Szentírás szavait.
Amit azonban a zarándok leírt ebben a zsoltárban, azt nem könyvből tanulta. Átélte, hogy amikor ki van téve a természet erőinek és elemeinek, akkor a saját ereje nagyon viszonylagossá válik. Ugyanakkor az út végén megtapasztalta az Úr színe elé való megérkezés örömét. Átélte az enyhülést és a bűnbocsánatot, és rendezte az Úrral való kapcsolatát.
Amikor Jézus tanítványokat hívott és hív magához, akkor arra is hív, hogy vándorként éljünk ebben a világban. Isten szemszögéből tekintsük viszonylagosnak saját helyzetünket. Mikor nehéz napokat élünk, akkor is tudhatjuk, hogy nem estünk ki az Úr gondviselő kezéből. Ha pedig Jézust követjük, akkor biztos a megérkezés is.
Fohász: Őrizd meg, Urunk, életünket ezekben a nehéz időkben, hiszen mindannyian vándorok vagyunk! Ámen.
Velem vándorol utamon Jézus, / Gond és félelem el nem ér. / Elvisz, elsegít engem a célhoz, / Ő, a győzelmes, hű vezér, / Ő, a győzelmes, hű vezér. (RÉ21 771,1)