"Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában." (ApCsel 1,10)
Furcsa ez a vasárnap. Üdvtörténeti szempontból Jézus mennybemenetele után, de még pünkösd előtt vagyunk. Jézus azonban meghagyta a tanítványainak, hogy mit tegyenek ebben az időszakban, amíg várják a Szentlélek eljövetelét.
A tanítványok a lefagyás, a meglepettség állapotából indulnak. Csak állnak és feszülten nézik, ahogyan Jézus, szinte beszéd közben, felmegy a mennybe. Onnan is tudható, hogy fontos üdvtörténeti esemény szemtanúi most is, mert ahogyan Jézus születésénél és feltámadásánál, úgy most is megjelenik két isteni küldött, hogy kimozdítsa őket a mozdulatlanság állapotából. Az üzenet pedig az, hogy csak az történik, amit Jézus előre megmondott. Ezért is lehet az, hogy nagyobb előkészület nélkül, szinte menet közben történik Jézus hazatérése eredeti, mennyei otthonába, az Atya jobbjára.
A tanítványok eddig fizikailag láthatták és megérinthették Jézust. A hit első próbája az, hogy átálljanak arra, hogy ezután a Mester hit által van velük. Az Isten küldöttei azonban azt az üzenetet adják át a tanítványoknak, hogy ne legyenek tétlenek. Az emberi gondolkodásunk szerint azt mondanánk, hogy most egy felkészülési időszak következik. Azonban mégsem így van. A felkészülés eddig tartott, és közeledik az ideje, hogy számot adjanak a hitükről, és az egyház élete elinduljon a növekedés útján.
Isten küldötteinek másik fontos üzenete már meg is mutatja, hogy mi vár a tanítványokra az építkezés végén. Azt az ígéretet kapták, hogy Jézus úgy fog eljönni a felhőkön, ahogy most látták őt elmenni. A mennybemenetel eseménye tehát egyszerre tekint a múltba és a jövőbe. Nekünk pedig azt is üzeni, hogy Jézus második eljövetele is menet közben fog történni. Erre utal Máté evangéliuma is, bár Noé napjaival hoz párhuzamot: “Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Mt 24,37-39.)
A mai nap üzenete tehát az, hogy az üdvtörténet nem áll meg. Isten mindig tovább járja velünk az utat. Akkor is, ha úgy érezzük, hogy az életünk teljesen megfeneklett, ha olyan esemény történt, amire egyáltalán nem számítottunk, vagy amit az adott pillanatban egyáltalán nem tudunk értelmezni. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy ideje a második eljövetel felől tekintenünk életünk eseményeire. Ez volt az Úristen célja húsvétkor, ezt terjeszti ki azóta a Szentlélek kiáradása által. Ez az út még nem ért véget, csak azt tudjuk, hogy biztos a megérkezés. Ámen.
Fohász: Urunk, óvj meg minket a megfáradástól, de méginkább a hit útján való megállástól! Ámen.
Ó, kegyes Jézus, üdvösségünk ára, / Vállalt kezes, ki szent Atyád jobbjára / Magasztaltattál, te, ki örök, nagy, / Atyáddal egy és örök Isten vagy: / Arra szereztél utat érdemeddel, / Isten Atyánktól nyert örökségeddel, / Hogy dicsőséged lakóhelyébe / Mégy könyörülő főpap képébe’. (RÉ21 536,4)