„Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre. Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,1-6)
Elérkeztünk a Jób-igehirdetéssorozat utolsó részéhez. Korábban áttekintettük Jób és felesége viszonyát, Jób barátainak rossz lelkigondozási technikáit és a fájdalom szavait Elihú vigasztalásával együtt. A könyv utolsó részében meghallgatásra talál Jób kívánsága, miszerint az ügyét Isten elé szeretné vinni: valóban beszél Jóbhoz az Úr. Azonban valahogy nem azt mondja, amit várnánk. A vigasztalás szavai nem azok, amiket az emberek szoktak egymásnak mondani. Nem hangzik el például, hogy nyugodj meg Jób, minden rendben lesz, nem feledkeztem meg rólad. Mielőtt belemennék abba, hogy mit is mond Isten, előbb jegyezzük meg, hogy az Úr szavai előtt megszakad a könyv felépítésének mintája. Eddig ugyanis az volt, hogy Jób panaszkodik, a barátok próbálják vigasztalni, aztán Jób ismét válaszol, és így tovább. Elihú szavait követően elmarad a korholás. Jób nem kifogásolja a fiatal barát szavait. Gondolati szinten tehát Elihú mondanivalójának tartalma megegyezik az Úr szavainak tartalmával: az ÚR hatalma nagyobb mint gondolnánk, és senki sem korlátozhatja azt. A különbség mégis abban van, hogy most maga az Úr mondja el Jóbnak, hogy ő erősebb a behemótnál és a leviatánnál is. Jób példáján is megmutatkozik, hogy a személyes kapcsolatot, beszélgetést Istennel semmi sem pótolhatja. A fogadó részéről annyi a különbség, hogy emberi bölcsességként vagy okoskodásként fogadja-e az igehirdetést vagy valóban Isten igéjeként tekint rá? Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Már nemcsak hírből hallottam rólad, hanem a saját életemre nézve tudom, hogy képes vagy cselekedni, mert Te magad vagy az Ige.
Az Úr, miután bemutatta a hatalmát Jóbnak, megfeddi a három barátot, mondván, ők rosszul beszéltek. Büntetésük elsősorban nem azért adekvát, mert nem tudtak segíteni Jóbon, hanem, mert a válaszaikban ők maguk vádolták Jóbot, ezzel pedig beléptek Isten hatáskörébe. Jóbot az Úr a szenvedéseken keresztül is igaznak ismerte el, és jobban megáldotta őt, mint annak előtte.
Fohász: Urunk, kérünk, szólj ma is hozzánk! Ámen.
Dicsérlek téged, Úr Isten, / És áldlak teljes szívemben, / És a te csudatételidet, / Hirdetem jótéteményidet. (RÉ21 9,1)