Híreink

Vannak döntések, amelyekhez bizony kevés a józan ész. Szív kell hozzá, akarat és megingathatatlan hit. Ilyen döntés maga a szeretetszolgálat is. Hitében, tenni akarásában és lendületében ugyan sziklaszilárd lábakon áll, de gazdaságilag mégis gyakran roskadozik.

Pártfogás. Támogatás. Oltalom.

A hétköznapok sodrásában talán alig vesszük észre, ahogy az apró örömök mellé játszi könnyedséggel odadörgölőznek a gondok és a mindennapi terhek is. Szívügyi helyzettől függetlenül bizony mindenkihez eljutnak a nehézségek.

Vannak emberek, akik azért vannak kiszolgáltatva mások támogatásának, segítésének, mert valamilyen rendellenességgel születtek, s vannak olyanok, akik idős korukban már rászorulnak arra, hogy mások gondoskodjanak róluk. 

Bizony, nem múlik el úgy egy hét, hogy valaki nekünk ne szegezné a kérdést:

- Na de mi az a diakónia?

- Szeretetszolgálat - hangzik erre a legegyszerűbb válasz.

- Jó, persze - jön a felelet - de azon belül mivel foglalkoztok?

Van e nagyobb kincs az Istent dicsőítő csilingelő énekhangnál, az Urat magasztaló pendülő húroknál és zengő billentyűknél? Van ám! Ha mindezek a jóság szolgálatába állva a Kincsem zenekar által szólalnak meg, úgy, hogy azzal egy gyermek életét kívánják megsegíteni.

Örömmel osztjuk meg szeretetszolgálatunk gyermekek között végzett szolgálatát még az ünnepre való várakozás időszakából. Mert nem csak azoknak jár ám az ajándék, akik nehéz helyzetben élnek, hanem azoknak is, akik sokszor az adományozó szerepét töltik be.

Csak egy parányi odafigyelés kell, amely meghallja a kopogtatást… Csak egy csipetnyi szeretet kell, amely ajtót nyit, és mindössze egy maroknyi szándék is elég, amely segítséget nyújt.

A jó öreg kút csendesen ontja vizét

így telik minden napja.

Áldott élet ez, fontolgatom:

csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem.

Csak adni teljes életemben.

Mindig csak adni?

Ez terhet is jelenthet!