„Amikor meglátta (a béna), hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: ezüstöm és aranyom nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! Ő jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dícsérte az Istent." (ApCsel 3,3-9)
A fenti bibliai történet az első pünkösd napján játszódott. Amikor kiáradt a Lélek és Péter igehirdetése nyomán 3000 ember tért és keresztelkedett meg egy nap alatt. Aznap délután az imádkozás órájára viszik a bénát a templom elé, hogy az imádkozásra készülőktől alamizsnát kérjen. Péter és János is felmentek a templomba. Így találkoznak össze a történet szereplői. A béna koldulni ment, hátha megszánják, és kik és mikor is máskor, ha nem az imádkozásra, az Istennel való kapcsolat ápolására igyekvők. Így mentek fel Péter és János is. A béna ahogy meglátta őket kért valamit. Egy kis pénzt, élelmet, meleg ruhát, ki tudja mit remélt. Azt, amit másoktól is kapni szokott. Péter és János sem kerülik ki Őt.
Nézz ránk! - mondja neki Péter. Az Ige megjegyzi, hogy e felszólításra a béna már azzal a reménységgel tekint rájuk, hogy kap tőlük valamit. És akkor Péter így tesz bizonyságot: aranyom és ezüstöm nincsen nékem, de amim van, azt adom neked! - a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!
Aranyom és ezüstöm nincsen - vallják meg őszintén. Nézzük most úgy ezt a történetet, mint az egyház és a világ, a hétköznapi emberek találkozását. Mintha Péter ezt mondta volna: aranyom és ezüstöm nincsen nékem. De amim van, azt adom néked. Amim van, csak azzal szolgálhatlak, de azt örömmel adom. E földi létben az Egyház és a világ kapcsolatban van. Nem azt kérem, imádkozza Jézus a főpapi imájában -, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Egyház és világ, világ és egyház kölcsönös együttélése folyamán vár el, kér valamit egymástól. Az Egyház születése hajnalán van. Nincsenek épületei, nincsenek földjei, az akkori kezdetleges Egyház szolgái, nagyon is üreskezűek, de nem üresszívűek. Aranyom és ezüstöm nincs - mondja Péter. Tudjuk az egyház történelméből, hogy volt idő, amikor ennek az ellenkezője volt igaz. Azt vallhatta az egyház: Aranyom és ezöstöm van, lelkileg viszont annál szegényebb volt. Ma is elmondható, hogy ilyen-olyan tulajdona, ennyi-annyi ingó és ingatlan vagyona van az Egyháznak. Ez sok vagy kevés, megítélés dolga. De van-e valami többletünk. Mert a világ ma is kér, elvár valamit, ugyanúgy, ahogy az egyház is a világtól. Nem kimondottan aranyat vagy ezüstöt várunk, de talán megbecsülést, elismerését annak a többletnek, amivel az Egyház a világ felé puszta létével is szolgál. Tehát van bizonyos fokig a sok panaszkodás ellenére is bizonyos aranya és ezüstje a mi mai Egyházunknak is. De ebből talán ma is még több van a világ oldalán. Ezért feltevődik a kérdés, van-e valami más kincse az Egyháznak, mint a világnak. Valami, ami többé teszi, amivel szolgálni tud - Péternek és Jánosnak volt. A názárati Jézusba vetett élő reménysége. Nem valamije, hanem Valakije. És én ezt kérdezem, hogy nem valamije de Valakije van-e a mai Egyháznak, akivel szolgálhat a világnak? Aki megkülönbözteti minden más szervezettől? Mert ha nincs, nagy a baj. Mijük volt Péternek és Jánosnak? Uruk, akihez ragaszkodtak, akiben bíztak és örvendeztek. Aki alapot adott létüknek, szolgálatuknak, már ott az Egyház hajnalán.
A mai Egyház tud-e, tagjai tudnak-e Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus által a világ sója, világossága lenni? Tud-e Krisztusba vetett hitéből valami többletet adni a világnak? Valamit, amitől a mai világ is gyógyul és éledezik.
A történet után, de mégis ehhez kapcsolódva olvassuk a fejezet folytatásában, hogy Péternek és Jánosnak bizonyságtételre nyílik alkalmuk. El kell mondaniuk, hogy a Krisztusba vetett hit által és nem az apostolok igyekezete által gyógyult meg a béna. Ha az egyház nem tud Krisztusba vetett hittel szolgálni, ha tagjai nem tudnak ahol vannak áldássá lenni, nincs létjogosultságunk.
Jézus azzal küldi ki 70 tanítványát, majd később a 12-őt, azt a küldetést adja Egyházának, hogy általa szolgáljanak ebben a világban. Így váljunk Péterrel és Jánossal együtt boldog bizonyságtevői annak, hogy ha ezüstöm és aranyom nincs is, ha a világi javakból szűkösebben jut is, van Krisztusunk aki által szolgáljuk a világ jobbulását, gyógyulását, holnapját.
Fohász: Urunk, áraszd ki Lelkedet, hogy mi is hiteles bizonyságtevőid lehessünk ott, ahova állítottál minket! Ámen!
Igazgass, Uram, engemet, hogy megőrizzem hitemet, / Ha von magához e világ, Én mint Krisztusba oltott ág, / Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom. (RÉ 312,4)