Csak egy parányi odafigyelés kell, amely meghallja a kopogtatást… Csak egy csipetnyi szeretet kell, amely ajtót nyit, és mindössze egy maroknyi szándék is elég, amely segítséget nyújt.
Mert vannak pillanatok, amikor az Úrtól kapott kötelességünk nagyra tárni a szívünk ajtaját, vacogva is, didergő fagyos hidegben is. Mert vannak emberek, akiket nem vár melegen fűtött szoba, roskadozó kamra és gyermekkacaj hazaérve.
Isten gondviselő szeretetére viszont mindannyiunknak kortól, nemtől, hovatartozástól és anyagi állapottól függetlenül szükségünk van. Akinek pedig szívében ott lakozik az Úr jósága, az maga is hordozója és továbbadója lesz annak a gondviselő szeretetnek, amellyel segíteni tudunk egymásnak. Tegyen így mindenki, kit megáldott az Úr, s szóljon mindenki más, aki nélkülöz.
