"Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt." (Lukács evangéliuma 23,47)
A virágvasárnap megjelent igehirdetésében Básti Péter rámutatott arra, hogy a virágvasárnapi és a nagypénteki tömeg nem egy homogén egységes emberáradat. Ezt a vonalat követendő, a mai igehirdetésemben arra szeretnék rámutatni, hogy ez az egységesség már csak azért sem lenne lehetséges, mert az emberek reakciója Jézus halálára is különböző. Lukács leírja a kereszt körül állók reakcióit: vannak, akik azt követelik, hogy azzal bizonyítsa hatalmát, hogy leszáll a keresztről. Ők Jézusban politikai-katonai szabadítót vártak. Vannak, akik fejüket rázzák és csúfolják, és csak egy újabb bukott prófétának tartják. Egyedül az idegen népből való római százados értette meg a kereszt igazi értelmét: az igaz ember halálát a nem igazakért, az Isten Fiának halálát az emberekért. Ő látta meg annak a nagy üdvtervnek a megtörténését, amelyet Isten előre megmondott például Ézsaiás próféta által is: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Amikor Jézus a 22. zsoltár szavaival átadja a Lelkét az Ő Atyjának, akkor a szenvedése többeket bűnbánatra indít. Az evangélista leírja a bűnbánat jelét, mondván, hogy a sokaság a mellét verve tért haza. Abban a pillanatban bűnösnek érezték magukat, de csak a látványból indultak ki, amint véget ért a szenzáció és hazamentek. Pedig a történelem legfontosabb eseményének tanúi lehettek. Így kell, hogy tekintsük mi is.
Jézus szenvedések alatt megtört arca az, amely visszaállítja azt az eltorzult képmást, amelyet az ember bűnbeesése tett tönkre, és ami által nem tudta többé az Isten dicsőségét visszatükrözni. Az Isten teljes dicsősége megjelenik azonban Jézus Krisztus szenvedésében, halálában és feltámadásában. Lehetőség van tehát arra, hogy mindenki eljusson Istenhez, mert a templom kárpitja kettéhasadt. Nincs többé elfedve az igazság, hanem hozzáférhető. Nincs kultikus áldozati cselekmények mögé zárva sem, mert megtörtént az Áldozat. Több ez annál, hogy csak megrendülésre adjon okot. A megváltozás, helyreállítás és megtérés első mozzanata. amely mindig a kereszten megjelent kegyelemből indul ki.
A Diakóniai Központban a félelemmel és kétségbeeséssel teli szíveket látva, a körülmények elborzasztó voltát látva is eszünkbe kell, hogy jusson, hogy lehetséges a megtérés és az átalakulás, mert az Isten meg tudja érinteni a szíveket, és meg tudja változtatni a körülményeket is a szeretetből fakadó cselekedetek mentén, amelyből az első Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozat.
Fohász: Add Urunk, hogy egészen személyesen értsük áldozatodat, és lássuk meg jelentőségét életünkre nézve. Ámen.
Haris Szilárd
Mind, ami kín s ütés ért, / Magam hoztam Reád, :/: Uram, e szenvedésért / Lelkemben ég a vád. / Feddő szót érdemelve / Itt állok én, szegény, / S kérlek, lelked kegyelme / Sugározzék felém. (RÉ21 493,3)